A legjobb oszkáros élményem akkor volt, amikor egy fiatal párt hoztam Magyarországra Székelyföldről. A hosszú úton kiderült, hogy az Egyesült Arab Emírségekben élnek, éppen onnan jöttek hazalátogatni és haza úton meglátogatták a mamájukat Székelyföldön, onnan pedig velünk utaztak tovább Magyarországra az Oszkár segítségével.
A határhoz közeledvén nézegettük, hogy melyik határátkelő helyet válasszuk, de mindenhol 1-2 órás várakozási idők voltak. Majd szóltak, hogy teljesen mindegy melyiken megyünk, mert diplomata útlevelük van, így soron kívül azonnal átengednek minket.
A határhoz érve hatalmas sor várt, amit hely sem volt kikerülni, ezért keresztezni kellett a sort és a szembe jövő sávban előre menni. De sajnos a várakozó emberek teljesen kikeltek magukból, amikor megpróbáltam előre menni a sorban, elzárták az utamat. Majd kimutattam az ablakon a zöld útlevelet, amin nagy betűkkel írja, hogy DIPLOMATA. Ekkor azonnal elengedtek, de miközben a sort előztem, többen is kiszálltak és integettek, megpróbálták meggátolni az elhaladásunkat. A határkapuhoz érve a határőr is csak integetett, hogy mit akarunk, miért állunk oda, majd amikor meglátta a diplomata útlevelet azonnal lekezelő stílusból átváltott kedves segítőkész módba és már nyitották is kaput csak nekünk. Körülbelül 2 percet kellett várnunk az okmányok ellenőrzésére, majd a magyar határőr kedvesen mosolyogva visszahozta és elnézést kért(!) a két perces(!) várakozásért és további jó utat kívánt. 😀
Soha nem volt még ilyen élményem korábban. 🙂