Eddigi életem során már megszoktam, hogy sosem mennek simán a dolgaim…
A sofőrömmel Nyíregyházára utaztunk.Teljesen normális mederben folyt az utazás.
Beszélgetésünk során kiderült, hogy ő egy temetés miatt utazik a Nyírségbe.
Félúton voltunk már kb., amikor megcsörrent a telefonja. Elmondta, hogy a rokonai
autója lerobbant. Ők szintén a temetésre tartottak, vissza kellene fordulni értük, de
legalább 50 km-el mögöttünk vannak. Mivel nem időpontra kellett mennem, és mást úgysem tehettem,
beleegyeztem a dologba. Az érdekesség az volt még, hogy náluk voltak az eltemetni kívánt rokon hamvai is.
Neki pedig a meghatározott időpontban bizony meg kellett jelennie a temetésén, szóval tényleg nem volt választásom.
Így az utazást immár telt házzal, “6-an” folytattuk tovább, egyébként azért nem “haláli” hangulatban…
Egy óra csúszással, de végül is megérkeztünk.
Így történt, hogy lehetőségem nyílt szorosabban megismerni kedves sofőröm családi körét.

Élményekben gazdag, de ennél azért átlagosabb utazást kívánok mindenkinek!