Pénteken készültem a párommal Budapestről Pécsre utazni, mi mással mint Oszkárral. Pár nappal korábban a nagynéném érdeklődött, hogy tudok-e valakit, aki meg tudná oldani egy kiscica szállítását Csepel – Pécs között. Átfutott az agyamon az ötlet, hogy keresek egy olyan Oszkáros autóst, aki hajlandó egy kis kitérőt tenni a cica miatt, és levisz minket Pécsre. Igen ám, de se cicahordózó, se nyakörv nem volt a szállításhoz…
Viszonylag könnyen találtam olyan autóst, aki vállal kisállatszállítást.
Attila, egy fiatal, de tapasztalt telekocsis, örömmel vállalkozott, hogy Csepelre menjünk a cicáért. Bekészítettem egy pici dobozt, benne pár régi pólóval, hogy a cicus kényelmesen érezze majd magát. Mikor megláttuk a cicát, rádöbbentünk, hogy az 5 hónapos kisállatnak a doboz már nagyon szűkös lesz… Az utat nagyon jól viselte, amikor megunta a dobozban ücsörgést felváltva simogattatta magát az ölünkben, nézelődött az ablakon át. Mikor úgy tartotta kedve az anyósülésre is átmászott, felült a műszerfalra. Épségben megérkezett Pécsre, és most már boldogan játszik új otthonában!