Kínoz a lelkiismeretem, mert nekem volt a világon a legjobb sofőröm és én nem köszöntem meg!
2011 végén Pécsről Budapestre a “Maradj Talpon” című vetélkedőbe kellett mennem és az Oszkáron foglaltam helyet. A kedvemért István egy órával előbb indult, és a ködben végig biztatott, hogy ne izguljak odaérek időben. A vetélkedőben nyertem és az volt életem legfantasztikusabb napja! Egy héttel később jutott eszembe, hogy elfelejtettem neki megköszönni, de sajnos már csak annyira emlékeztem, hogy a neve István, és ez sem biztos.
Így most itt csak annyit üzennék, ha magára ismer: KÖSZÖNÖM, így csupa nagy betűvel!