Kedves Oszkár, kedves Olvasók!

Történetem nem egyedi, ha jól tudom, de mégis ritkának mondható.
2011 decemberében, amikor már javában felhasználója voltam az Oszkárnak, a feltett Pécs – Budapest hirdetésre jelentkeztek. Egy lány volt a vonal másik végén és kérdezte, hogy akkor ugye a Maléter Pál utcából indulok…mire én mondtam, hogy eszem ágában sincs, nem kertvárosi vagyok. A Konzumtól indulunk. Jelentősége ennek annyi, hogy a lány azt hitte, hogy én az alsó szomszédja vagyok. Ugyanis a hasonló nevű szomszédjának édesanyja, említette neki, hogy jár a fia Pestre és nyugodtan jelentkezzen be hozzá. Összetévesztette a neveket és ebből indult a jó kimenetelű félreértés.
Három lány volt az utasom, ebből a számomra érdekes Kata, mögöttem foglalt helyet, de fel sem figyeltem rá., a mellettem levővel beszélgettem pár percet. A hátul ülők is elbeszélgettek, kiderült ismerik is egymást.
Pestre érve a Fehérvári Vásárcsarnoknál szálltak ki. Az mindenkinek központi hely lehet, a közelben a 4-es, 6-os villamos megállójával és a Móricz Zsigmond Körtérrel. Ekkor Kata mondta, hogy ez neki az első alkalmak egyike és neki a Móricz Zsigmond Körtérre kell mennie. Mutattam neki, hogy melyik irányba kell megtennie kb. 380 métert. Teljesen ijedten nézett rám, szeméből jól kiolvashatóan, hogy rajta segíteni kell, mert nagyon elveszett a bőröndjével. Ekkor mondtam, lovagias úriember lévén, hogy akkor szálljon be és elviszem. Ezt a kis távolságot autóval – a közlekedési tiltások eredményeképp -, másfél km alatt sikerült is megtennem, de hősiesen helytálltam! 🙂 Mikor újra kiszálltunk néztem meg magamnak, hogy ez a Kata egy végtelenül aranyos és szép lány. El is döntöttem így vasárnap este, hogy a hét közepén felhívom, nincs-e kedve lemenni Pécsre. Szerda magasságában meg is tettem, de az volt a válasz, hogy kedves, hogy gondoltam rá, de nem fog lemenni… Csütörtök este aztán egy másik számról jött a hívás, Katától, hogy megyek-e le, mert jönne velem szívesen…Ekkor realizálódott bennem, hogy én a másik lányt hívtam fel szerdán, aki még ráadásul ismerőse is volt Katának…Na, ebből másszak ki győztesen, gondoltam.
Természetesen örömmel mondtam, hogy megyek le és még hely is van! – ami persze addigra már nem volt, de mivel hátul mindig csak ketten ülnek nálam, közlekedési szabályt pedig nem szegtem vele, így egy ötödik személyt is befoglaltam a kocsiba. Az út során Kata ismét hátulra került két fiú közé, akikből ráadásul az egyik mindjárt neki is látott az udvarlásnak. Szerencsére ő nem jelentett veszélyt, viszont a sajátos stílusának köszönhetően végig jó hangulatban tartotta az utazást.
Pécsre érve A Konzumnál kiszálltak hárman és ekkor már bizony mutattam hajlandóságot, hogy Katát kivigyem a Maléter Pál Utcához. 🙂
A fuvarköltséget nem akartam elfogadni, de persze erősködött. Mondtam, hogy rendben, de akkor meg kell, hogy igyon velem egy kávét valamikor. Szerencsére nem ellenkezett és mivel ez karácsonykor volt, az ünnepek után sem kellett visszamenni dolgozni, volt lehetőségünk találkozni.
Mikor ezt a sztorit Édesanyjának elújságolta, egyből kiderült, hogy szüleink és nagyszüleink rég ismerik egymást, csak mi hiányoztunk már.
Elkezdődtek a találkozások, az ügyetlen érintések, leheletnyi csókok… 2013 márciusában kivittem Katát a Kanári Szigetekre, hogy egy bálnashow keretén belül a kivetítőn megkérjem a kezét.
2014 júliusában összeházasodtunk, 2015 januárjában Mexikóba vittem nászútra és 2015 tavaszán elbukott a terhességi teszten! 🙂
2016 február közepére várjuk első kisbabánkat!

Ez az én saját Oszkáros sztorim!