Édesanyám tőlem 400 kilométerre, Miskolcon lakik, nem rég veszítettük el a családban testvérem fiát.
Anyukám 85 éves múlt, tudtam nehezen fogja viselni a karácsonyi ünnepeket unokája halála miatt.
Készítettem neki egy asztali díszt, gyertyával, kis angyal figurával, nagyon szép lett. Gondoltam, ha nem lesz ereje fát díszíteni, legalább ezzel szerezzek neki örömet.
De igen ám, akinek megmutattam mindenki azt mondta nagyon szép, de ezt postán ne adjam fel, mert nem fog odaérni épségben.
Sokat gondolkodtam, hogy csomagoljam be, mindenképpen el szerettem volna küldeni.
Már álmatlan éjszakám is volt miatta! : -)
Reggel felkeltem és néztem a leveleimet és nicsak! Az Oszkártól jött e-mail, már csomagot is lehet küldeni.
Olyan izgatott lettem, rákerestem megy-e valaki Miskolcra és ment. December 23-án indult, hát az én csomagom akkor odaér az ünnepre. 🙂
Felvettük a kapcsolatot és mire jött a fiatalember a csomagért addigra már tettem bele almát, mandarint, szaloncukrot, macis csokis kekszet, egy meleg pulóvert, tetejére az asztali díszt.
Úgy éreztem, az angyalka mosolyog rám, az Oszkár angyalkája! Hát mégis el tudom küldeni édesanyámnak a meglepetést!
A küldeményem rendben megérkezett, a fiatalember nagyon szimpatikus volt, édesanyám boldogan telefonált az ajándék láttán.
Karácsony este égett a gyertya az asztalán, a szeretett fénye, melegsége, töltötte meg szobáját.
Köszönöm Oszkár!
One thought on “Karácsonyi mese”
Pingback: “Az én sztorim” győztesei | Az Oszkár telekocsi blogja