Nekem a legnagyobb és legszebb sztorim az volt, mikor 2015. dec. 17-én Budapesten a Népligetél vártam kedvenc sofőrömet, Németh Zoltánt, aki ráadásul a fodrászomnak a barátja. Szóval a sztori a következő.
Budapestről rajtam kívül volt még 2 emberi utasunk, és egy Kaméleon teljes menetfelszereléssel. Eddig még nem is lett volna gond, csak a sofőr majdnem úgy ment végig az M1-es autópályán hogy nem vett matricát 😀 .
Végül megvette és elindultunk Győr-Moson-Sopron megye felé. Nagyon élvezetes volt az út, pedig esett az eső. Lövő felé vettük az útirányt Sopron felé, útközben elénk táncolt egy 2-4 mázsás szarvastehén. Az út közepén termett, de a sofőr reflexszerűen tudta mit kell csinálni. Én automatikusan a vészvillogóra nyúltam. A legszebb az volt, hogy a szarvastehén azt sem tudta merre az arra. Csámpáskodott a hátsó fertája jobbra-balra 😀 Nagy nehezen megérkeztünk Sopronba, és szegény kaméleon nem hogy zöld lett volna, inkább kifehéredett. A két plusz utas is megérkezett a címre, mi pedig tovább haladtunk Kőszeg irányába. Hogy kikerüljük a baleseti zónát, Ausztrián keresztül mentünk. Rövidebb is volt és láttam a rég nem látott osztrák Adventi falvak fényeit. Sikeresen megérkeztem Kőszegre.
A sofőröm dec. 27-én, a nagy ködben, biztonságosan visszahozott Budapestre. Pedig baromi nagy köd volt. Ráadásul visszafelé 2 kutyás csajszi is utazott velünk az autóban, de az az út már nyugisabb volt.
Hát ennyi volt a sztorim 2015. dec. 17-én és vissza 27-én.