Kedves OSZKÁR!

20 évvel ezelőtt, Németországban kezdtem az “Oszkározást”, mint egyetemista, majd Nálad folytattam az utóbbi 3 évben. Sajnos már nem tudok annyit utazni, családi okok miatt, de azért írok most két mondatot, ami szerintem büszkeség a mai Magyarországnak.
Ennyi fiatal és korombeli, értelmes, nyitott, szeretetteljes, segítőkész emberrel nem találkoztam még, pedig a közepében vagyok az u.n. elitnek! Rengeteg téma van: a gyerekeim iskoláztatásának összehasonlítása, orvosok, színészek, segélyadás balesetben, politika, külföld, filozófia… minden itt zajlik! Olyan szájakból, akiknek számít a félárú utazás! Kulturált, fizikai és szellemi munkát végző, nem ingyenélő érték nélküli emberek találkozópontja az Oszkár! (Ilyen volt az átkosban a Moszkva téren a könyves.)
Van egy történetem is: egyszer egy gazdag, élelmes tanárnő Csepelen kirakott és készségesen megmutatta hol a HÉV, hol a jegy…de nem oda vitt, ahova a hirdetésében írta, mert saját bevallása szerint, senki nem menne vele ide. Akkor bosszantott, de rájöttem, hogy végülis szemesnek áll a világ. Ez a mai Magyarország!
Köszönöm Önöknek, a nemzet javát megismerhetem! Így tovább Oszkár!