2018 május elején, a hosszú hétvége lezárásaként én egy régi fejezetet is lezártam az életemben! Sok sok év és rengeteg költözés után Budapest területén, úgy hozta a sors, hogy merőben más életet kezdjek élni egy új közegben, vidéki városkában és új alapokra helyezett kapcsolatommal. Egy nagyon kedves és szimpatikus nővel sikerült utaznunk. Pontos volt és segítőkész. Volt pár csomagunk és kissé félve, de reményekkel telve kérdeztük meg, hogy elhozhatjuk-e. Természetesen azonnal igent mondott, sőt, a Keleti Pályaudvaron történő beszálláshoz már előre ki lett pakolva a csomagtartó.

Az út csodás élménynek bizonyult, mert egyrészt kellemes beszélgetésben volt részünk, másfelől a sofőr elmesélte, hogy hagyományőr és mesés vagy épp rendkívül humoros történeteket osztott meg velünk. A közös út során vegyes érzések kavarogtak bennünk. Néztem ki az autó ablakán és ahogyan láttam a gyönyörű fákat az ég felé emelkedve, szinte egymás felé hajolva, átszűrődött rajtuk a lenyugvó nap utolsó pár sugara, és belobbantotta a szívem a kép… Meséltünk magunkról és a döntésünkről, a közös múltunkról és a lehetséges jövőnkről. Tájékozott lány volt, aki tudta, hogy melyik irányba érdemes menni, hogy a lehető leggyorsabban és akadálymentesen lehessen haladni.

Párom is és én is rengeteget nevettünk, jól szórakoztunk és kedves emlékeket őrzünk. De ami a legfontosabb, számos jóindulatú tanácsot kaptunk az új városban való beilleszkedésben, nagyon pozitív szemléletű és rugalmas embert ismerhettünk meg a sofőr személyében. Immáron szomszédok vagyunk, igaz, hogy nem ismerjük egymást annyira és nem bandázunk, de jó érzés, hogy olyan lakóhelyünk lett, ahol nyitott és szeretnivaló karakterek vesznek körbe.

Ezúton köszönjük az utat és a jókívánságokat!