A történetem sem szívmelengetőnek, sem pedig viccesnek nem mondható, de a telekocsizás egy szintén hasznos oldalára világít rá. => Egy vagy több tanú mindig jól jöhet!

A sztorihoz hozzátartozik, hogy 14 éve vezetek, telekocsizásnál pedig jellemzően 120 km/h-ás, max 130 km/h-ás tempóval szoktam gyűrni az aszfaltot a külső sávban, mivel mégiscsak 4-5 ember utazik velem.

Egy sötét, esős februári vasárnap este a szokásos visszautamat nyomtam az M7-es autópályán Nagykanizsáról-Budapestre, a bálnám gyomrában 5 útitársammal. Az M7-es törökbálinti lejtőjén 120-as tempóval szépen előzni kezdtem egy, a külső sávban lassabban haladó (110 km/h) kocsit. Az előzés megkezdésével senkit nem zavartam, de a kis sebességkülönbség miatt nem 4 másodpercbe telt, amíg elhaladtam az előzött mellett. Amikor elhaladtam szomszédom mellett, észrevettem a tükörben, hogy egy autó elég nagy sebességgel beért. Kicsit odaléptem (130 km/h), jobbos tükör nézése mellett vártam 2 másodpercet, hogy ne közvetlenül a külsősávos elé álljak be, hanem megfelelő távolságra. Na, ekkor a mögöttem haladó csávó dobott egy jobbost, majd a külső sávban nagy sebességgel megelőzött minket és amikor teljesen elhaladt volna mellettünk, egy hirtelen mozdulattal ránk rántotta a kormányt, melynek következtében egy nagy koppanással a kocsim jobb eleje és az övének bal hátsója összekoccant. Természetesen ezután dudálás, villogtatás, majd az M1-M7 közös bevezetőn vette a fáradtságot a csávó és megállt. Jobb egyes utastársam velem együtt kiszállt, majd kérdőre vontam agresszívan közlekedő vezetőtársamat, mit művel és megkértem adjon egy betétlapot, mert a kocsim jobb elején jól látható sérülések vannak. A csávó kikérte magának, majd a heves szóváltás elején elmondta, hogy szánt szándékkal húzta ránk a kocsiját, és ne ugassak már, mert berak az árokba. Rövid vita után a csávó elhajtott. A többiek miatt nem eredtem utána, hanem aznap este feljelentettem közúti veszélyeztetés miatt a rendőrségen.

Teltek múltak a hónapok, majd beidéztek engem is és az eseményeket a jobb egyen átélő utastársamat is. A későbbi szembesítések során kiderült az is, hogy az ellenérdekelt fél szerint minden pont fordítva történt és én húztam szándékosan a kocsimat rá, én nem akartam megállni, stb…

Telekocsizós utastársaimnak köszönhetően az esemény kapcsán nekem voltak tanúim, melynek eredményeként a rend éber őrei vádemelési javaslattal zárták a nyomozást.

Szóval mindenki vigyen magával mindig legalább még egy embert!!! 🙂